XMASPIX2

XMASPIX

Kari Krisna

Az elmúlt két nap annyira ki vett minden erőnket, hogy írni sem volt időnk. Első állomásként megnéztük Brahma templomát, ahol a bejáratban rögtön meg is kaptuk a szokásos virág adagot, amit szigorúan két tenyérrel kellett bevinnünk Brahmanak. Azt nem tudjuk, hogy őt láttuk-e a kicsi alagsorban elhelyezett 2 négyzetméteres sarokszobában, mert a tömegből csak azt láttuk, hogy mindenki pénzt ad egy embernek és semmi virágozás. Gondoltuk, akkor ez mégsem a virágok helye és kibattyogtunk az udvarra. Mivel a tuti helyét nem találtuk meg, szétosztottuk a belső udvaron elhelyezett mindenféle istenségek között, nehogy valamelyik megharagudjon és, hogy megvédjenek Brahma előtt ha megsértettük volna. Innen nem messze már ki is értünk a "belvárosból" és megmásztuk a Pushkar melletti kis hegyet, melynek a tetején egy kis templom áll amit Shavitrinek tiszteletére hordtak fel. Gondoltuk a hegy mögött - azon kívül, hogy pompás kilátás lesz majd a tóra és a városra - majd meglátjuk a sivatagot, ahová holnap szándékszunk menni (akkor még holnap volt, most meg ma van). A hegyet papucsban megmásztuk 1 óra alatt, majd szomorúan állapíthattuk meg, hogy a sivatag azért annyira nem forró, talán pár tiszta dűne ha van a környéken, a többi cserjével meg bokrokkal telenőtt, számos helyen termőfölddé alakított síkság a végében hegyekkel, de ezeket már inkább csak sejtettük, mert sajnos nem lehetett pár km-nél tovább látni a ... talán felhőktől, vagy párától, vagy x. Nem is maradtunk sokat, talán csak annyit amit lefele menet csapatrendezéssel töltöttünk félúton, amikor majmok támadták meg az előttünk 25 méterrel bandukoló izraeli triót.

Rohanva menekültek vissza egy kanyart a sziklalépcsőn felfelé, a majmok maradtak. Gépet, mindent gyorsan elraktunk és törtünk egy-egy botocskát a bokrokról fegyver gyanánt ha... Az egyik nyugtatott minket, hogy ezek nem olyan majmok, amik harapnak meg bántanak, de azért ő sem mert elindulni amíg alulról meg nem érkezett a segítség. Ők szerencsésen átkeltek (hasonló fegyverrel) a majom brigádon és elhaladtak mellettünk. Ezekután mi sem tehettünk mást, átvágtunk és nem bántottak. Igaz olyan szúrós szemmel néztek, hogy akármi... Este koncerten voltunk a Sai Baba Hotelben, amit egy vegyes család üzemeltet, akik azon felül, hogy indiai még francia is. Az egészet egy fiatal nőci csinálhatja (ő szórólapozott, ő fogadott, szervezett és mindenki körülugrálta), szerintünk a gazdag szülők pénzén passzióból. Az biztos, hogy nem egy unatkozó krisnás lány volt Lyonban. Mindenesetre elég jó kis helyet varázsolt ide Pushkar belvárosába. Az árkádokkal körülvett udvar homokkal van felszórva, itt ült a zenekar és itt táncoltak a végén a mindenféle itt rekedt és különböző tudatmódosítók segítségével megvilágosodott arcok. Arcok, akiknek nagy ősz szakálla és haja van, helyi öltözetben és ritka érdekes tánckultúrával. (ezt nem lehet leírni, majd megmutatjuk. talán...) A belépőjegy magában foglalt mindent, mármint koncert, korlátlan ételfogyasztás, egy ülőhely és az élmény. Mi hamarabb fáradtunk el, mint a zenekar...

Ma karácsony van, de ennek itt szinte semmi nyoma. Ahhoz képes, hogy Thaiföldön már előtt és még utána két hétig úgy köszönnek a fehérnek, hogy Merri Kritymaty sőt, január végén még Vietnamban is láttunk Télapót ugyebár. Itt viszont abszolút semmi, még egy véletlen utalás sincs, ami nekem személy szerint nem is nagyon hiányzik, majd mindjárt (amikor ezt feltöltöm) gondolom megint olvashatom az Indexen, hogy a Mammutnál kik verekedtek össze a parkolóhelyen vagy a kiszemelt last minute ajándékon. Na ezért vagyunk most itt, ahol tényleg csak a béke és a nyugalom (ez azért relatív) van. Panka hiányolja a mama ribizliszószát, de reméli az évi egy adagból marad repeta, vagy kap majd szülinapjára. Ma vásároltunk sok szép dolgot, lehet a Jézuska is vett valamit de még nem viszi haza csak három hét múlva. Most megyünk X-MASSzíroztatni 8-ra, ayurvedikusan természetesen, aztán egy finom karivacsi valamelyik tető chill-out étteremben Pushkar utcái felett. Reméljük otthon is mindenkinek legalább olyan jó mint nekünk, három szóval; boldog karit mindenkinek!

Pushkar Up

Vonattal Pushkarba

Panka vagyok

ARI KIBORIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIT!!!!!!
(nem is, csak a Panka hisztizik mert azt hiszi hogy hisztizem kozben nem is)

Twoday pix

Twoday

Azt hittem Bangkoknál szmogosabb hely nem nagyon létezik, és mégis. A várost beburkoló szürke filter sehol sem szűnik meg, a tőlünk pár száz méterre álló épületeket sem igazán lehet jól látni. Ehhez már csak hozzárak egy lapáttal a forgalomban a teherautó kipufogojából direktbe kapott füstadag.

Ma nem kapkodtuk el a felkelést. A szobában az egész tegnapi nap szinte csak álomnak tűnt, de ahogy kinéztem az ablakon realizálhattam, hogy minden valós, ma is rettenetes a tömeg, a kosz és a forgalom. A sétáló utcában úgy száguldoznak a riksák, tuktukok, mopedesek és mindenféle targoncát toló emberek, mintha gyalogos nem is lenne a környéken, a tehenekről nem is beszélve. A nagy fehérnek a lábára is rámentek, aki utána ott ugrált a gumipapucsában. Szerencsére a szikh arc sem vert át és holnap reggel 6kor már indulunk is tovább Ajmerbe, onnan pedig Pushkarba.

A tuktukos mindenhol egyforma és a szolgáltatás is. Ahhoz, hogy elvigyen a-ból b-be, minimum egy helyre be kell menni közben, ahol nem muszáj vásárolni, elég ha öt percet nézelődünk és a sofőr máris kapja a tickettet, amivel saját bevallása szerint T-shirtöt kap. Persze nem volt elég ide bebalekolnunk, miután megálltunk a Red Fort-nál még megpróbálta ránkerőltetni magát napi 100 rúpiáért, de cserébe be kell mennünk még 2-3 helyre. Amikor mondtam neki, hogy adok 150-et, de nem megyünk lukilukizni egyetlen boltot sem, akkor megsértődött és megelégedett a 60-al is és elhajtott. A kolléga persze egyből ott volt és mondta, hogy ez nem jó deal, és ha végzünk akkor feltétlen keressük meg, ő itt fog várni ránk a kijáratnál. Szerencsére mire kijöttünk már elvitték, gondolom a 80 másik közül egy akinek megígérte. Viszont megtudtuk tőlük, hogy Delhi azért olcsóbb, mert itt a fővárosban csak 5% az adó, ellenben az ország többi részével, ahol 20%. Ez nem jelenti azt, hogy így is van, majd meglátjuk, mindenesetre nem kezdtünk féktelen vásárolgatásba.

A Red Fort igazából semmi. Azon kívül, hogy hatalmas, nincs benne semmi. A kertekben egy-két lepukkant, árkádos pavilon, egy teaház és két szintén nem Louvre szintű múzeum. A legjobb talán a negyed óra volt amit a fűben nyújtózkodással töltöttünk, na meg a vicces formák akik mindenhova követnek minket, pontosabban a Pankát. Velük vagy háromszor is meg kellett állnunk fotózkodni. Most már az egyszerűség kedvéért ha megkérdezik honnan jöttünk simán rávágjuk, hogy Italy.

Ezután jött az eddigi legkomolyabb hely, a Jama Masjid előtt kis piac. Miután a riksából kiszálltunk, rettenetes ember és birkahalmon keltünk át. Illetve nem is biztos, hogy birkákk voltak, mert hosszú fülük volt mint egy daxlinak, meg idétlen fejük és mindenféle csillogó fejdísz volt a nyakukban fejükön. A környák már valóban Delhi veleje lehetett, a mindenféle rohadthús árusoktól kezdve a felismerhetetlen kajákig szinte minden megtalálható volt. A belépés ingyenes, de a fényképezőgép miatt fizetni kell 200 rúpiát. Aztán 20-20-at, hogy felmenj az egyik minaret tornyába, majd 20-at, hogy ott megőrizzék a cipődet, amit még kézben sem vihetsz fel magaddal.

Most már úgy tekintünk a kis nyüzsis utcánkra, mintha hazajönnénk. Tiszta nyugi, pedig nem.

Este, a most már szokásos helyünkön vacsoráztunk valami frenetikusat. Csak úgy hümmögtünk olyan finom volt a kis koszos étteremben. Kaptunk érthetetlen angolt beszélő asztaltársat is, valamint verekedő fehér párt. A csajszi olyan sallert és rúgást kapott a koopogós cipős bőrnadrágos emberétől, hogy megtántorodott egy pillanatra. Amikor az arc visszajött mégegyszer az étterembe - egyedül - akkor már sántított, majd mint előtte, sarkonfordult és kiment. Utána már nem sok minden történt azon kívül, hogy vettünk telefonkártyát nem kártyafüggetlen telefonba, Pankát majdnem fellökte egy tehén, vettünk pacskert és most bealtatóztunk, hogy reggel 5kor fel tudjunk kelni, mert háromnegyed 6ra ott kell lenni az utca végén található pályaudvaron.

1st day

Hotel Legend International. Nincs melegvíz, pedig a srác még demonstrálta is amikor a szobát megmutatta. Mondjuk amikor azt kérdeztem, hogy a szobának van-e ablaka, akkor is egyből rávágták, hogy persze. Az már mellékes, hogy egy külső fémszerekezetre, azontúl pedig a sötét hátsó semmire néz, ablak van. Meleg az viszont nincs. Kb. 15 fok körül lehet, a légkondi nem elvárás a szobával kapcsolatban. Egyébként az emberek eddig nagyon kedvesek, már az a 4-5 amelyikkel találkoztunk a több mint 1 milliárdból. Ázsia a javából. A kresz csak a jogosítvány megszerzéséhez szükséges, ha egyáltalán. A sofőrünk akit Imola rendelt ki a fogadásunkra, amíg beértünk szinte csak zöld lámpán nem hajtott át ellenben a 30 pirossal. A forgalom egyébként is elég kaotikus, leginkább Saigonhoz hasonlít. A duda azért van, hogy használják!

Az éjszaka nem túl sokat aludtunk, mivel Panka kedves benézte az óra átállítását és így sikerült a tervezettnél két órával korábban már az utcán lenni. Persze ez nem volt baj, hiszen így sikerült egy olcsóbb (45 helyett 10 USD) és ugyanolyan jó szállást találni a helyi Khao San Road-on, amit itt Main Bazar-nak hívnak. Nem véletlen, a kapualjakban egymást érik az árusok, csecsések, becsések. Az ablakunk is ide néz (mert most már van rendes).
Ma megpróbáltunk vonatjegyet venni a pályaudvaron de feladtuk. Hiába kaptuk a jó tanácsokat és próbálkoztunk minden áron, csak nem jutottunk el a hiénáktól a pénztáig, ezért az egyszerűbb megoldást választottuk és egy hotel halljában lévő utazási irodában váltottuk meg a jegyeket holnaputánra Puskarba. Remélem a szikh arc nem vert át, persze minden lehet.
Megvolt az első ismerős is. Panka egy régi cimborája Bombayben dolgozik mint filmes, és ma ment Nepálba. Véletlen futottunk össze vele a Beer Shop-nál. És ez még csak az első nap. Nem is igazán történt semmi. Bár már fél ázsiát beutaztam, azért a körülmények és az emberek még engem is sokkolnak. Nem is nagyon tudtam fotózni a megilletődöttségtől, de majd holnap. Legalább ma elintéztük az apró dolgainkat, mint a telefonkártya, notesz, nadrág, póló, fogmosóvíz meg ilyenek. Mára elég is volt ennyi, most már a szoba - csendesnek nem nevezném - nyugalmát élvezzük és próbálunk lefürdeni. A zuhanyban itt sincs melegvíz, hanem van egy ülőke, egy kis vödör egy merítővel és, mint a japán fürdőkben, ülve tisztálkodunk. Holnap városnézés a kötelező elemekkel és akkor talán már képek is lesznek rendesen. Most be kell fejeznem, mert lemerül a gép és elfelejtettem átalakítót hozni a konektorokhoz (pedig már vagy 6ot vettem mindenfele).