1st day

Hotel Legend International. Nincs melegvíz, pedig a srác még demonstrálta is amikor a szobát megmutatta. Mondjuk amikor azt kérdeztem, hogy a szobának van-e ablaka, akkor is egyből rávágták, hogy persze. Az már mellékes, hogy egy külső fémszerekezetre, azontúl pedig a sötét hátsó semmire néz, ablak van. Meleg az viszont nincs. Kb. 15 fok körül lehet, a légkondi nem elvárás a szobával kapcsolatban. Egyébként az emberek eddig nagyon kedvesek, már az a 4-5 amelyikkel találkoztunk a több mint 1 milliárdból. Ázsia a javából. A kresz csak a jogosítvány megszerzéséhez szükséges, ha egyáltalán. A sofőrünk akit Imola rendelt ki a fogadásunkra, amíg beértünk szinte csak zöld lámpán nem hajtott át ellenben a 30 pirossal. A forgalom egyébként is elég kaotikus, leginkább Saigonhoz hasonlít. A duda azért van, hogy használják!

Az éjszaka nem túl sokat aludtunk, mivel Panka kedves benézte az óra átállítását és így sikerült a tervezettnél két órával korábban már az utcán lenni. Persze ez nem volt baj, hiszen így sikerült egy olcsóbb (45 helyett 10 USD) és ugyanolyan jó szállást találni a helyi Khao San Road-on, amit itt Main Bazar-nak hívnak. Nem véletlen, a kapualjakban egymást érik az árusok, csecsések, becsések. Az ablakunk is ide néz (mert most már van rendes).
Ma megpróbáltunk vonatjegyet venni a pályaudvaron de feladtuk. Hiába kaptuk a jó tanácsokat és próbálkoztunk minden áron, csak nem jutottunk el a hiénáktól a pénztáig, ezért az egyszerűbb megoldást választottuk és egy hotel halljában lévő utazási irodában váltottuk meg a jegyeket holnaputánra Puskarba. Remélem a szikh arc nem vert át, persze minden lehet.
Megvolt az első ismerős is. Panka egy régi cimborája Bombayben dolgozik mint filmes, és ma ment Nepálba. Véletlen futottunk össze vele a Beer Shop-nál. És ez még csak az első nap. Nem is igazán történt semmi. Bár már fél ázsiát beutaztam, azért a körülmények és az emberek még engem is sokkolnak. Nem is nagyon tudtam fotózni a megilletődöttségtől, de majd holnap. Legalább ma elintéztük az apró dolgainkat, mint a telefonkártya, notesz, nadrág, póló, fogmosóvíz meg ilyenek. Mára elég is volt ennyi, most már a szoba - csendesnek nem nevezném - nyugalmát élvezzük és próbálunk lefürdeni. A zuhanyban itt sincs melegvíz, hanem van egy ülőke, egy kis vödör egy merítővel és, mint a japán fürdőkben, ülve tisztálkodunk. Holnap városnézés a kötelező elemekkel és akkor talán már képek is lesznek rendesen. Most be kell fejeznem, mert lemerül a gép és elfelejtettem átalakítót hozni a konektorokhoz (pedig már vagy 6ot vettem mindenfele).