Twoday

Azt hittem Bangkoknál szmogosabb hely nem nagyon létezik, és mégis. A várost beburkoló szürke filter sehol sem szűnik meg, a tőlünk pár száz méterre álló épületeket sem igazán lehet jól látni. Ehhez már csak hozzárak egy lapáttal a forgalomban a teherautó kipufogojából direktbe kapott füstadag.

Ma nem kapkodtuk el a felkelést. A szobában az egész tegnapi nap szinte csak álomnak tűnt, de ahogy kinéztem az ablakon realizálhattam, hogy minden valós, ma is rettenetes a tömeg, a kosz és a forgalom. A sétáló utcában úgy száguldoznak a riksák, tuktukok, mopedesek és mindenféle targoncát toló emberek, mintha gyalogos nem is lenne a környéken, a tehenekről nem is beszélve. A nagy fehérnek a lábára is rámentek, aki utána ott ugrált a gumipapucsában. Szerencsére a szikh arc sem vert át és holnap reggel 6kor már indulunk is tovább Ajmerbe, onnan pedig Pushkarba.

A tuktukos mindenhol egyforma és a szolgáltatás is. Ahhoz, hogy elvigyen a-ból b-be, minimum egy helyre be kell menni közben, ahol nem muszáj vásárolni, elég ha öt percet nézelődünk és a sofőr máris kapja a tickettet, amivel saját bevallása szerint T-shirtöt kap. Persze nem volt elég ide bebalekolnunk, miután megálltunk a Red Fort-nál még megpróbálta ránkerőltetni magát napi 100 rúpiáért, de cserébe be kell mennünk még 2-3 helyre. Amikor mondtam neki, hogy adok 150-et, de nem megyünk lukilukizni egyetlen boltot sem, akkor megsértődött és megelégedett a 60-al is és elhajtott. A kolléga persze egyből ott volt és mondta, hogy ez nem jó deal, és ha végzünk akkor feltétlen keressük meg, ő itt fog várni ránk a kijáratnál. Szerencsére mire kijöttünk már elvitték, gondolom a 80 másik közül egy akinek megígérte. Viszont megtudtuk tőlük, hogy Delhi azért olcsóbb, mert itt a fővárosban csak 5% az adó, ellenben az ország többi részével, ahol 20%. Ez nem jelenti azt, hogy így is van, majd meglátjuk, mindenesetre nem kezdtünk féktelen vásárolgatásba.

A Red Fort igazából semmi. Azon kívül, hogy hatalmas, nincs benne semmi. A kertekben egy-két lepukkant, árkádos pavilon, egy teaház és két szintén nem Louvre szintű múzeum. A legjobb talán a negyed óra volt amit a fűben nyújtózkodással töltöttünk, na meg a vicces formák akik mindenhova követnek minket, pontosabban a Pankát. Velük vagy háromszor is meg kellett állnunk fotózkodni. Most már az egyszerűség kedvéért ha megkérdezik honnan jöttünk simán rávágjuk, hogy Italy.

Ezután jött az eddigi legkomolyabb hely, a Jama Masjid előtt kis piac. Miután a riksából kiszálltunk, rettenetes ember és birkahalmon keltünk át. Illetve nem is biztos, hogy birkákk voltak, mert hosszú fülük volt mint egy daxlinak, meg idétlen fejük és mindenféle csillogó fejdísz volt a nyakukban fejükön. A környák már valóban Delhi veleje lehetett, a mindenféle rohadthús árusoktól kezdve a felismerhetetlen kajákig szinte minden megtalálható volt. A belépés ingyenes, de a fényképezőgép miatt fizetni kell 200 rúpiát. Aztán 20-20-at, hogy felmenj az egyik minaret tornyába, majd 20-at, hogy ott megőrizzék a cipődet, amit még kézben sem vihetsz fel magaddal.

Most már úgy tekintünk a kis nyüzsis utcánkra, mintha hazajönnénk. Tiszta nyugi, pedig nem.

Este, a most már szokásos helyünkön vacsoráztunk valami frenetikusat. Csak úgy hümmögtünk olyan finom volt a kis koszos étteremben. Kaptunk érthetetlen angolt beszélő asztaltársat is, valamint verekedő fehér párt. A csajszi olyan sallert és rúgást kapott a koopogós cipős bőrnadrágos emberétől, hogy megtántorodott egy pillanatra. Amikor az arc visszajött mégegyszer az étterembe - egyedül - akkor már sántított, majd mint előtte, sarkonfordult és kiment. Utána már nem sok minden történt azon kívül, hogy vettünk telefonkártyát nem kártyafüggetlen telefonba, Pankát majdnem fellökte egy tehén, vettünk pacskert és most bealtatóztunk, hogy reggel 5kor fel tudjunk kelni, mert háromnegyed 6ra ott kell lenni az utca végén található pályaudvaron.