Kari Krisna

Az elmúlt két nap annyira ki vett minden erőnket, hogy írni sem volt időnk. Első állomásként megnéztük Brahma templomát, ahol a bejáratban rögtön meg is kaptuk a szokásos virág adagot, amit szigorúan két tenyérrel kellett bevinnünk Brahmanak. Azt nem tudjuk, hogy őt láttuk-e a kicsi alagsorban elhelyezett 2 négyzetméteres sarokszobában, mert a tömegből csak azt láttuk, hogy mindenki pénzt ad egy embernek és semmi virágozás. Gondoltuk, akkor ez mégsem a virágok helye és kibattyogtunk az udvarra. Mivel a tuti helyét nem találtuk meg, szétosztottuk a belső udvaron elhelyezett mindenféle istenségek között, nehogy valamelyik megharagudjon és, hogy megvédjenek Brahma előtt ha megsértettük volna. Innen nem messze már ki is értünk a "belvárosból" és megmásztuk a Pushkar melletti kis hegyet, melynek a tetején egy kis templom áll amit Shavitrinek tiszteletére hordtak fel. Gondoltuk a hegy mögött - azon kívül, hogy pompás kilátás lesz majd a tóra és a városra - majd meglátjuk a sivatagot, ahová holnap szándékszunk menni (akkor még holnap volt, most meg ma van). A hegyet papucsban megmásztuk 1 óra alatt, majd szomorúan állapíthattuk meg, hogy a sivatag azért annyira nem forró, talán pár tiszta dűne ha van a környéken, a többi cserjével meg bokrokkal telenőtt, számos helyen termőfölddé alakított síkság a végében hegyekkel, de ezeket már inkább csak sejtettük, mert sajnos nem lehetett pár km-nél tovább látni a ... talán felhőktől, vagy párától, vagy x. Nem is maradtunk sokat, talán csak annyit amit lefele menet csapatrendezéssel töltöttünk félúton, amikor majmok támadták meg az előttünk 25 méterrel bandukoló izraeli triót.

Rohanva menekültek vissza egy kanyart a sziklalépcsőn felfelé, a majmok maradtak. Gépet, mindent gyorsan elraktunk és törtünk egy-egy botocskát a bokrokról fegyver gyanánt ha... Az egyik nyugtatott minket, hogy ezek nem olyan majmok, amik harapnak meg bántanak, de azért ő sem mert elindulni amíg alulról meg nem érkezett a segítség. Ők szerencsésen átkeltek (hasonló fegyverrel) a majom brigádon és elhaladtak mellettünk. Ezekután mi sem tehettünk mást, átvágtunk és nem bántottak. Igaz olyan szúrós szemmel néztek, hogy akármi... Este koncerten voltunk a Sai Baba Hotelben, amit egy vegyes család üzemeltet, akik azon felül, hogy indiai még francia is. Az egészet egy fiatal nőci csinálhatja (ő szórólapozott, ő fogadott, szervezett és mindenki körülugrálta), szerintünk a gazdag szülők pénzén passzióból. Az biztos, hogy nem egy unatkozó krisnás lány volt Lyonban. Mindenesetre elég jó kis helyet varázsolt ide Pushkar belvárosába. Az árkádokkal körülvett udvar homokkal van felszórva, itt ült a zenekar és itt táncoltak a végén a mindenféle itt rekedt és különböző tudatmódosítók segítségével megvilágosodott arcok. Arcok, akiknek nagy ősz szakálla és haja van, helyi öltözetben és ritka érdekes tánckultúrával. (ezt nem lehet leírni, majd megmutatjuk. talán...) A belépőjegy magában foglalt mindent, mármint koncert, korlátlan ételfogyasztás, egy ülőhely és az élmény. Mi hamarabb fáradtunk el, mint a zenekar...

Ma karácsony van, de ennek itt szinte semmi nyoma. Ahhoz képes, hogy Thaiföldön már előtt és még utána két hétig úgy köszönnek a fehérnek, hogy Merri Kritymaty sőt, január végén még Vietnamban is láttunk Télapót ugyebár. Itt viszont abszolút semmi, még egy véletlen utalás sincs, ami nekem személy szerint nem is nagyon hiányzik, majd mindjárt (amikor ezt feltöltöm) gondolom megint olvashatom az Indexen, hogy a Mammutnál kik verekedtek össze a parkolóhelyen vagy a kiszemelt last minute ajándékon. Na ezért vagyunk most itt, ahol tényleg csak a béke és a nyugalom (ez azért relatív) van. Panka hiányolja a mama ribizliszószát, de reméli az évi egy adagból marad repeta, vagy kap majd szülinapjára. Ma vásároltunk sok szép dolgot, lehet a Jézuska is vett valamit de még nem viszi haza csak három hét múlva. Most megyünk X-MASSzíroztatni 8-ra, ayurvedikusan természetesen, aztán egy finom karivacsi valamelyik tető chill-out étteremben Pushkar utcái felett. Reméljük otthon is mindenkinek legalább olyan jó mint nekünk, három szóval; boldog karit mindenkinek!