Bushitting! NYE!

A mai napot már ébredés elõtt indítottuk, s jelen pillanatig is mintha csak álom lett volna, rémálom. Valószínûleg a Lariam hatása, de már harmadik napja van mindekettõnknek rémálma. A mai talán nem is volt az, mivel földrengéssel álmodtam pár órával azelõtt, hogy otthon 4-es erejû rengések voltak. Szerencsére az életben nem voltak olyan komoly események, mint az álmomban, amikor éppen dõlt rám a 10 emeletes szálloda, igaz kint még hurrikán is tombolt. Tombolás itt is volt, csak éppen nem a természeti elemek, hanem a muszlim elemek, akik Szaddám halálát megbosszulandó tüntetéseket szerveznek mindenfelé a megyében.
Reggel ártatlan kérdéssel próbáltunk érdeklõdni és lerázni Kunyut (a helyi srác aki minden kédrésünkre ugrik), merre is lehet samosa-t enni? Persze nem lehetett lerázni, 10 perc motorozással már ott is voltunk a városi kis étteremben, ahol a reggeli idõn túl, délutáni evés idõ elõtt voltunk, tehát sok kaja közül nem lehetett választani, samosa meg természetesen felejtõ. Ezek után kicsit nyomatékosabban kellett Kunyu értésére adni, hogy nem igényeljük továbbra - ahogy eddig se - a gájdolást, szeretnénk csak ketten lófrálni. Mivel a környéken a szieszta miatt nem találtunk olyan helyet ahol nyugodt lélekkel elfogyaszthattunk volna egy reggeli shaket, tovább haladtunk, hogy a napi projectet megpróbáljuk véghez vinni, szerezzünk alkoholt az estére. Ez nem annyira jött össze, sõt semennyire, viszont betévedtünk oda ahová eredetileg indultunk, a zsidó negyedbe. Ez a parti utcának egy szakasza, kiegészülve a környezetében lévõ mellékutcácskákkal, sikátorokkal. A hely egyébként roppant barátságos, egymást érik a régiség, bútor és kézmûvesboltok, némelyik a parti részén kávézóval vagy galériával kiegészülve. Leginkább a melaccai Jonker Street-hez hasonlít, bár itt több utángyártott dolog van és kevesebb bolt. Sajnos a zsinagóga nem volt nyitva vasárnap, ezért a holnapi napra visszatérést terveztünk, ezt a késõbbi események tükrében azért még meglátjuk holnap délelõtt. Bár a muszlim csoportok nem zsidó hanem Bush és Amerika ellenesek, nem biztos, hogy ez a legtutibb hely amit még nem néztünk meg. Rövid szieszta után, már arra ébredtünk, hogy az ablakunk alatt, egyre nagyobb társaságok és családok tartanak a belváros felé, közben Kunyu felesége is megérkezett és neki álhatott Panka kezének a henna szettjével. Átöltözni és hennát szárítani már nem is maradt idõ, rohanni kellett, hogy elérjük a naplementét. A halászhálók mögötti partszakasz szinte teljesen megtelt a pantone skála minden színébe öltözött emberekkel. Volt táncverseny mikulásmaszkban, és mint minden rendes vurstliban itt sem hiányozhattak a lufi, cukorka, fehérvalami és fagyiárusok. Szerencsére a masszõrlánynak nem volt türelme hozzánk, és nem fért bele a 15 perces késés a 6hoz képest (mégsem akartuk bukni az év utolsó naplementéjét) és hazament. Így legalább nem kellett még egy fél órát ezzel tölteni a szilveszter este és hamarabb mehetünk vacsizni, valamint a Kathakali (helyi zenés színházi elõadás és koncert) is belefér az estébe a fergeteges tüzijáték, bulifesztivál és minden elõtt, legyen kerek az az év utolsõ estéje. Ezért is kértem homárt az étteremben ahová elsõnek beültünk fél 8 felé. Alig hagyta maga mögött a rendeléssel a pincér az asztalunkat, a hátunk mögött a bejárathoz ismét megérkezett a tüntetõ, ekkor már tömeg kinézetû szaddamista csoport. Az étterem mivel aznap nyitott és a legspirább helynek tûnt nyilván tökéletes célpontnak találtatott a tüntetõk között. Délután mikor hazamentünk, már találkoztunk Bush-al és épp ez, vagy egy hasonló tömeg vitte hurokkal a nyakán, majd akasztotta fel egy villanypóznára egy keresztezõdésben. Amikor odamentem, hogy lefotózzam egybõl betaláltak és az elsõ kérdés természetesen az volt, hogy amerikai vagyok-e. A következõ kérdés, hogy szeretem-e Bush-t? Nem nagyon kellett átgondolnom és megerõltetnem magam, hiszen nekem sem a szívem csücske a texasi cowboy. A harmadik - beugratós - kérdés már meleg volt, szeretem-e Szaddamot? Próbáltam x-re kihozni és mondtam, hogy engem nem érdekel sem Szaddam sem a politika, csak ki szedték belõlem, hogy szeretem, ahogy szegény Pankából is aki kicsit odébb a robogón várakozott. Ekkor még békésnek, és ha nem is boldognak, de erõszak mentesnek tûnt, hogy a véleményüket kinyilvánítják ily módon. Amikor az étteremhez értek, már másról szólt a dolog. A flanc meg a fehér vendégsereg láttán elõször a lámpasorokat és táblákat kezdték el leszaggatni, majd törtek az ernyõk és elkezdtek repülni felénk a fadarabok, kövek és flakonok amiket az utcán, az étterem elõtt talált a felgerjedt tömeg. Panka a táskáját és mindenét az asztalon hagyva rohant hátrafele a többi vacsorázó vendéggel egyetemben. Miután összeszedtem a dolgokat és ráeszméltem, hogy ez most nem vicc, az elsõ tervet mi szerint fotózni fogom õket módosítottam a menekülõs tervre és kiiszkiriztem én is a hátsó ajtó felé. A lámpák kialudtak, a szökõkút megállt, a tömeg tovább haladt, a vacsijától felugrasztott és arra járó népek meg ott álltak az étterem mögötti kis utcácskában szeppenten, a háttérbõl pedig szólt a Kalathaki Show egyik áriája. Az egész nem volt több mint 1 perc, de az egész intenzív élmény volt, sújtott már mellém Tsunami, árvíz, tört ki háború, zuhant le helikopter de menekülnöm így még nem kelett. Szerencsére ennyi volt a sztori a következõ pár órára, nemsokára újra megtelt az étterem, persze nem velünk, mert mi a mögötte lévõ másik egységet részesítettük elõnyben, még belsõ kõfala is volt, ha valahova majd vetõdni kell, a cowboy filmes asztalfordítós trükk nem biztos, hogy elég. Kár, hogy csak akkor rendeltünk mikor a szaddamisták odeértek, ha elõbb megjön a homárom akkor tuti azt is menekítem, így viszont csak red snippert tudtam enni egy kis rákkal. A sör itt sem szerepelt az étlapon, viszont helyes kis teáskancsókban szolgálták fel és szép teásbögrékbõl lehetett iszogatni szolidan. A magyar-norvág párocska észtországból (Robit a könyvesboltban ismertük meg, miután meghallotta, hogy szüttyögünk, illetve Panka szüttyög mindenért mert éppen nehéz napja van. Észtországban dolgozik és lakik egyelõre a norvég barátnõjével.) is ebbe az étterembe tévedt be, s gondoltuk itt ma még bármi lehet, talán jobb ha négyesben megyünk bele a fesztiválba. Amúgy is szimpatikusak voltak ellenben a többi magyarral akikkel az ember külföldön szokott találkozni és inkább meghúzza magát. Az elsõdleges cél a partszakasz volt, de miuátán a srácok sorra jöttek oda hozzánk, hogy heppinyújír, a rendõrt ez feldûhíthette és olyat sózott az éppen az én kezemet fogó srác csuklójára a bambuszbotjával, hogy még az én kezem is beremegett könyékig. A rendõr továbbra sem volt kedves és mogorva kifejezéssel utasított minket, hogy menjünk vissza a szállásunkra mert a városban problémák vannak. Annak ellenére, hogy két órával elõtte pont a mi éttermünket támadták meg nem éreztem, hogy ne lennénk biztonságban a helyiek között a fõtéren, mindenki barátságos és ha még néha oda is dobbják, hogy éljen Szaddam, egyáltalán nem fenyegetõek és agresszívek. Ezek után leültünk a kis büfékhez a tér szélén, a rendõrség mellett. Sört persze itt is mértek, de még inkább fokozottan titkosan, hiszen a kapitányság alig van 100 méter és a rendõrautók is folyamatosan cikáznak. Éjfél elõtt pár percel indultunk vissza a partra, hogy megnézzük a beígért tüzijátékot és éjféli fesztivált, de nem nagyon akaródzott lennie. Egy-két rakétát felküldtek azért amíg kiültünk a halászhálókhoz, és a város felé is lehetett látni pár pukkanást, de igazából ennyiben ki is merült az ünneplés, maximum pár társaság összeölelkezve énekegetett a parton. Mi sem erõltettük annyira a dolgot és haza indultunk. Útközben még beugrottunk az étterembe az ottfelejtett mocikulcsért, majd éjjel egykor már lefürödve bújtunk be az ágyba, így kipihenve kezdhettünk neki az új évnek. Heppinyújír for all!